Uncategorized Archives - Oldal 2 a 2-ből

Nem tudom ti hogy vagytok ezzel, de nekem néha az fájt leginkább ebben az életben amikor úgy éreztem vissza vagyok utasítva és mások köreiből ki vagyok rekesztve. Ezzel szemben viszont a legbátorítóbb és szívet melengetőbb pillanatok azok voltak amikor mások megnyitották előttem életüket és befogadtak engem köreikbe.

Ez olyan mint amit egyszer hallottam, és valahogy így szólt: „Rajzoltam egy nagyobb kört, amiben aztán benne lett ő is.” Lehet mondhatnád, hogy éretlen vagyok, vagy hogy valami gyermekkoromban összezavart és azért vagyok ilyen. De azok az alkalmak amikor úgy érzed el vagy utasítva, nem kívánatos személy vagy, nem vagy bevonva, sőt ki vagy közösítve onnan ahol lenni szeretnél, na azok az alkalmak rendkívül elcsüggesztőek tudnak lenni.

Hála Istennek hogy megtaláltam Őt és Jézust, és hogy ők természetesen nem művelnek velünk ilyet. Ő azt mondta: „Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled” (Zsidókhoz írt levél 13,5). Másfelől ahogy a biblia is mondja néhány emberrel kapcsolatban: „a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől” (Ézsaiás 59,2). De ez egy más történet. Mivelhogy: „Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” (János 1. levele 1,7). Mindazonáltal a magány, a kirekesztettség érzése, és a tényleges kirekesztettség, néha nagyon is valós realitásnak tűnik sok ember számára, sőt még a hívőnek is.

Tehát számomra Isten egyik legnagyszerűbb megnyilvánulása az a melegség, őszinte elfogadás és szívből jövő emberi szeretet, amit Ő tud beletenni emberei szívébe. Szomorú, hogy ez nincs mindig meg, de azért néha igen. Ezt lehet érezni. Nem csak „szeretnek” a hivatalosan megkívánt keresztény módon, hanem valóban kedvelnek, szívesen lófrálnak veled és bevonnak tevékenységeikbe. A világ összes lelkiessége nem tudja helyettesíteni az őszinte keresztény melegséget és elfogadást. Olyan gyakori, hogy a szeretet megnyilvánulása az amire embereknek szüksége van, és erre jobban reagálnak mint bármi másra.

Szeretem Isten Igéjét, különösen érdekelnek a bibliai próféciák, és hiszek Isten földi szolgálatában. De egyike azoknak amiket mindig is értékeltem, az volt amikor barátok befogadtak engem belső köreikbe. Úgy gondolná az ember, hogy ez mindig így van, de valami oknál fogva nem. Az emberek elfoglaltak; cipelik terheiket. Nem szívesen mondom ki, de az is megtörténhet, hogy néhányan nem kedvelnek másokat. Talán személyiség-béli okai vannak, talán valami fura szokást látunk a másikban, vagy van hogy egy pletykát hallottunk másokról, ami aztán bizalmatlanná tett minket irántuk. Az Úr segítsenk rajtunk!

Néhány embert körül ölel egy nagy család, és szeretteik, rokanaik a közelükben vannak. De mindenkinek szüksége van szeretetre, és természetesen mindenkinek adnia is kéne szeretetet. Mások különböző okok miatt többé-kevésbé egyedül vannak. Az, hogy valaki keresztény és Isten nyájának tagja, még inkább lehetővé kéne tegye azt, hogy szeretetet kapjon másoktól, érezze a melegséget, elfogadást, és testvériséget.

Tudom, hogy általában nem ilyenekről szoktam írni, de ez még mindig Jézus tanításainak alapja. „Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket.” (János 15,12) „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (János 13,35) De Jézus szólt a visszajövetele előtti utolsó napokról is. „És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.” (Máté 24,12) Talán ez pont azokról a napokról szól amikben most élünk. Az utazások száma és a tudás bizonnyal megnövekedett, ahogy az angyal is megmondta Dánielnek, hogy ez lesz az utolsó napok egyik jele (lásd. Dániel 12,4). De az elhidegülés, a magányosság, a kirekesztés, és a kemény-szívűség ezekben a végső időkben szintén nagyon sok helyen megnyilvánul.

Tehát azok akik aktívan próbálják leleplezni az Új Világrendet és az ellenség munkáját ezekben a végső időkben, nekik emlékezniük kéne arra is, hogy ez a szeretet-nélküliség és barátságtalanság úgyszintén a végső idők jelei közé tartozik. Meg kell tennünk mindent, hogy ezt is leleplezzük és ellensúlyozzuk legalább annyira- vagy talán még inkább- mint ahogy leleplezünk félrevezető szisztémákat, és politikai intrikákat, melyek úgy lefoglaják figyelmünket.

Talán segít, hogy beszélünk ilyenekről. Talán ez segít nekünk emlékezni arra ahogy szolgáljuk az Urat és megnyerünk másokat is, hogy legnagyobb tanúságunk, parancsolatunk, és személyes szükségletünk az a szeretet melyet mutatunk, melyre annyira vágyunk, és az az érzés, hogy valaki befogadott minket köreibe. Vagy éppen az, hogy te fogadsz be köreidbe kívülállókat; olyanokat akiknek nincs más az életükben, és haldoklanak barátok és társaság hiányában. Figyeljünk fel arra, hogy nyitva van-e a szívünk és életünk olyanok irányában akik elvesznének szeretet és barátok hiányában. „Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.” (Rómabeliekhez 12,21)

Máté Evangéliuma 5,1 ezt mondja:”Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és amint leül vala, hozzámenének az ő tanítványai.” Most mondhatnád, hogy „nincs sok tanulság ebben a versben, vagy igen?” Hát, lehet benne. Miért hagyta ott Jézus a sokaságot, mikor olyan sokan voltak körülötte akikhez beszélhetett volna? Mindnyájan felmentek Jézus után a hegyre, hogy hallhassák a világ leghíresebb prédikációját? Miért nem az van írva, hogy a sokaság ment oda hozzá? Van valami jelentősége annak, hogy azt írja, a tanítványai követték a hegyre?

A vers felületes, gyors átfutása után úgy tűnhet, hogy nincs benne semmi tanulság. De egy mélyebb pillantás jelentős üzenetet fed fel. Tömegek voltak akiket felületesen érdekelt Jézus, de csak néhányan akik megértették, elfogadták, és követték őt a hegyre. Nem csak itt, Máté 5. fejezetében, a „Hegyi beszéd” előtt mutatkozott meg a különbség a Jézust követő rétegek között. Itt csak a tanítványai követték a hegyre.

János Evangéliuma 6. fejezetében Jézus csodát tett, és enni adott a sokaságnak. Úgy van írva, hogy 5000 férfi volt ott, tehát nyugodtan feltételezhetjük, hogy sokkal több ember volt összesen. Miután megsokasított öt kenyeret és két halat, hogy enni adjon mindenkinek, Jézus észrevette, hogy néhányan a tömegből „erőszakkal királlyá akarja tenni őt.” (János 6,15) Másnap jó néhányan ezek közül követték Jézust oda, ahova ő éjszaka utazott.

Nem úgy tűnik Jézus túlságosan örült annak, hogy szenzáció-hajhász tömegek kövessék. Végül meg is mondta azoknak akik másnap jöttek utána:„Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.” (János 6, 53) Igen, ezt mondta. És amikor tisztán látszott, hogy ez sokkal több mint amit legtöbbjük fel tud fogni, még tovább folytatta. Így ír róla a Biblia:„Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.” (János 6, 66) Úgy tűnt, hogy ekkor majdnem elveszítette az összes követőjét, kivéve a hozzá legközelebb álló tizenkét tanítványát, és talán még egy párat. Néhányan most mondhatnák:

„Minek ez az egész? Eddig azt gondoltam Jézus egy szimpatikus ember aki mindenhol csak jó dolgokat csinált és szeretetet mutatott mindenkinek. Nem azt akarta, hogy mindenki higyjen benne és kövesse őt?”

Lehet, hogy erről szól ez az egész. Kiderült, hogy nagy különbség van a pusztán Jézusba vetett hit, és az ő követése között. Úgy tűnt elég sokan vannak akik akkor érdekesnek találták Jézust, és tán hittek is benne valamelyest. Viszont elég kevesen jutottak el odáig, hogy igazán kövessék is őt. Mindazok után amit Jézus tett, a gyógyítások és a csodák ellenére amiknek honfitársai három és fél évig szemtanúi voltak, csak 120 tanítvány gyűlt össze a felsőházban pünkösd napján, amikor Isten kitöltötte rájuk a Szent Lelket. (Apostolok Cselekedetei 1,15)

Tehát, tömegek vagy tanítványok. Nem így van-e ez ma is? Hála Istennek azokért akik kitartanak hitük mellet, még ebben a pokoli, démoni világban is, amiben most élünk. De azok közül akik hisznek Istenben és kereszténynek vallják magukat, hányan olyanok mint a Jézus idejében élt „sokaságok” és hányan vannak akikre tényleg azt lehet mondani, hogy „tanítványok”?

Az Apostolok Cselekedetei 11-ben azt olvashatjuk, hogy „ a tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek.” (Apostolok Cselekedetei 11,26) A kerszténység kezdetén egy keresztény, tanítvány volt. Ez azt jelenti, a tanítás követője. Ők igazi követők voltak, nem csak közönséges hívők. Mint Péter az Apostolok Cselekedetei 10-ben, ők engedelmesek voltak az isteni vezetésnek, nem számított néha mennyire őrültségnek is tűnt az. Ha volt valaha is egy jó példa arra mit jelent a Szent Lelket követni, és hogy ez milyen történelmi hatást gyakorolt az egész világra, akkor erre itt van az Apostolok Cselekedetei 10. fejezete.

De az Úr szereti a tömegeket is. Sokan „távolról követik őt” (Máté 26,58) mint ahogy Péter is tette egyszer. De én biztos vagyok benne ő jobban szeretné hogy ahányan csak tudnak és akarnak, felmenjenek utána a hegyre, hallják kincset érő szavait, és ott hagyják a szürke hétköznapok völgyét. Jézus azt mondta „Az aratni való sok, de a munkás kevés.” (Máté 9,37) És ez bizonyára igaz ma is. A „hívők” sokasága bőséges, de a „tanítványok”, az igaz követők és az engedelmesek száma néha szűknek tűnik.

Befogadva köreimbe

A tömegek és a tanítványok